Menü

Ham-misszió, Felfogás-helyzet, avagy az évszakokra való rálátás


Az évszakok folyamatosan változnak és a mai rohanó világban bizony azt vehetjük észre, hogy nemrég még a trikót is leizzadtuk magunkról árnyékban hűsölve, ma pedig már dideregve várjuk a buszt hajnalban. Bizonyára mindenkinek megvan a maga sajátos ízlése időjárást tekintve, de úgy vettem észre, hogy lassan már divatszerű dologgá vált a panaszkodás ebben a témában. Ha meleg van az a baj, ha hideg van az, ha esik az eső akkor azért nem jó, de ha szemünkbe süt a nap akkor az zavar.


B
izonyára mindenkinek ismerős ez vagy az ilyesféle mondat a hidegebb időkben(hiszen most ez az aktuális): mikor lesz már végre nyár ?
Nem szeretem hallani ezt a mondatot, mert az én felfogásomban minden évszaknak megvan a maga varázsa és úgy gondolom, hogy ahelyett, hogy a bizonyos évszakok negatív dolgaira koncentrálnánk, vegyük észre a bennük rejlő szépséget és az úgynevezett életérzést, hangulatot.
Véleményem szerint érdemes magunkat felkészíteni lelkileg a hidegebb időjárásra, míg át nem esünk a holtponton és már kevésbé fognak zavarni minket a mínuszok.
Fontos, hogy a természettel összhangban legyünk, mert ez az egyik kevés dolgok egyike, amit még nem tudunk közvetlenül megváltoztatni(hála istenek), hiszen csak saját magunknak okozunk szenvedést, ha mindig csak a rosszat keressük.

Tiszteljük a természetet, az időjárást és próbáljunk meg ráhangolódni az éppen aktuális évszakra!

Forralt bor

Tegnap sikerült elhasogatni az utolsó adag tüzelőt is a télre nagyapámmal, és hát az időjárás nem kedvezett az udvaron dolgozóknak, de hát muszáj volt befejezni a faaprítást. Reggel elkezdtük, de már kora délutánra be is fejeztük az egészet, nem volt már sok hátra, alig kettő köbméter. A körfűrészasztal egész délelőtt zúgott, aztán csattogott a balta. Majd talicskával mindent hátrahordtunk a féltető alá, hogy megvédjük a csapadék elől.
Természetesen ebben a hidegben az ember könnyen átfagy, akármilyen keményen dolgozik. Éppen ezért finoman jeleztem édesanyámnak, hogy a férfiaknak jólesne egy kis forralt bor abból a jó ki háziból (cserekereskedelem 2.0)... pár perc múlva már szürcsölhettük is a szív és testmelengető italt. Személy szerint nem vagyok bor párti, de a forralt bor teljesen más. A fűszerek ízének keveréke mindig a téli hangulatot idézi számomra, ez felbecsülhetetlen. Továbbá hozzá kell tennem, hogy azért még mindig élénken él bennem, hogy a legfinomabb a város közepén, átfagyva műanyagpohárból inni a forralt bort. A hangulat, csak az számít.

Bizonyára mindenkinek megvan a saját receptje, a saját ízlése, vagy a családi hagyomány szerint. Továbbá az internet is tele van receptekkel, amik a bor, víz, cukor szegfűszeg, fahéj, citrom, és egyéb fűszerek pontos keverékét adja meg. Mindenki találja meg a saját ízlésének megfelelőt és egészségére!

Interjú egy biogazdával

Jávor András 
biogazdálkodó
-- Mitől biofarm ez a farm?
-- Attól, hogy itt az ökológiai és biológiai törvényeknek megfelelően igyekszünk gazdálkodni. Teljesen más szemlélettel, mint a hagyományos mezőgazdaságban. Teljes mértékben kizárjuk a vegyszereket, a műtrágyákat, és igyekszünk a kerten kívül az életmódunkat és a környezetünket is úgy alakítani, hogy az biológiailag, ökológiailag a legteljesebb, a legegészségesebb legyen.
-- Városi ember létetekre hogyan kerültetek ide, a zselici tanyavilágba, Visnyeszéplakra?
-- Nyugat-Németországban biofarmon dolgoztunk. Ott szereztünk tapasztalatokat arról, hogyan lehet egy ilyen gazdaságot és kertet beindítani, működtetni. Ezután a Zselicségi Tájvédelmi Körzet szomszédságában találtunk megfelelő életteret magunknak, ahol ezt a fajta gazdálkodást és életmódot meg tudjuk valósítani, önmagunk és mások számára megfelelő minőségű, garantáltan vegyszermentes élelmiszert tudunk előállítani.
-- Meg lehet ebből élni? Tehát mennyire tekinthető gazdaságos vállalkozásnak egy biofarm?
-- A gazdaságossági kérdést is teljesen más szemlélettel kell nézni, mint mondjuk egy városi embernek. Az egésznek az a kulcskérdése, hogy más szemlélettel kell termelni, és más szemlélettel kell értékesíteni ezeket a termékeket, mint a hagyományosakat. Ahogy a termelésnél, tehát a gazdálkodásnál is szemléletváltozásra van szükség, úgy a rentabilitás kiszámításához is másképp kell hozzáállnunk. Természetesen egy városi ember igényeihez képest nem lehet ebből a gazdaságból megélni, de az itteni körülmények között megfelelő megélhetést biztosit. Az utóbbi két év, tehát amióta itt lakunk, azt igazolta, hogy igenis meg lehet ebből élni.
-- Itt, Visnyeszéplakon magatok vagytok, vagy mások is foglalkoznak biogazdálkodással?
-- Szerencsére már négy minősített gazdaság van, melyeket ellenőriz a Biokultúra Egyesület. Tehát négy család foglalkozik ezzel, ezenkívül az ideköltözött, újonnan jövő lakosok is szinte mind vegyszer nélkül gazdálkodnak. És ahogy mostanában kiderült, az itt élöktől sem áll igazán távol, hogy ilyen módon műveljék a kertjüket.
Létrehoztuk a Biofarm-Zselic Alapítványt, amelynek célja egy organikus egység kialakítása. Ennek alapja a biogazdaság, de belefér a népművészet, az ökoépítészet és minden egyéb, e témakörhöz kapcsolódó dolog. Hála Istennek lassan kapunk már támogatásokat is. Munkagépünk is van, és szerelékek hozzá. Lassan-lassan kiépül az a gazdaság, amit terveztünk. 
-- Mit jelent számotokra ez a hatalmas kert? 
-- Rengeteg munkát és sok örömöt. Reméljük, hogy az elkövetkező időkben, mikor a feltételek egyre inkább biztosítottak lesznek, még több örömünk lehet benne. 
-- Egyáltalán nem vágytok vissza a városba? 
-- Nem. Abszolút nem vágyunk vissza, kezdetben sem és azóta sem. Úgy néz ki, hogy számunkra ez egy visszafordíthatatlan folyamat.

Forrás: 
http://www.okotaj.hu/szamok/02/teszt.html


Aláhúzhatnám a lényeget a férfi beszámolójában, de szerintem erre nincs szükség. Ha valaki legközelebb furcsán néz rám, mikor felvetem, hogy tanyán akarok élni, távol a modern civilizációtól, eddig is kész válaszaim mellett most már eggyel több emberrel érvelhetek. (Szerk.)

Egészség a természet patikájából III.

Tegnap különös dologgal kísérleteztem...

Mivel Móni már két napja nem tudott szabadulni a köhögéstől elment az orvoshoz. Természetesen előre szóltam neki, bármit ír fel az orvos, ne váltsa ki egyből, hátha ingyen, de legalábbis olcsón ki tudjuk kúrálni itthon. Elment hát az orvoshoz, aki egy sima köptetőt írt fel neki. Erre én mondtam, ne vegyen meg semmit, estére kész a köptetője. Már régóta terveztem, hogy házilag főzzek köptetőt, de valahogy eddig mindig hiányzott a motiváció. Azt hiszem, hogy Móni egészsége most megfelelő célnak bizonyult. Korábbi "tanulmányaimból" (ha az önszorgalomból való utánaolvasást lehet annak nevezni) már tudtam, hogy a kakukkfű az egyik legjobb gyógynövény az ilyen panaszokra. Amúgy ilyen kérdésekkel bárki bármikor fordulhat hozzánk, hisz szerkesztőinknek rengeteg szakirodalom áll rendelkezésre ebben a témában.

Mivel idén még nem tudok saját gyűjtésű gyógynövényekkel dicsekedni, egy gyógynövényboltban vettem meg az egyik alapanyagot, a kakukkfüvet. Emellett mézre volt szükségem, amiből pedig van bőven a spájzban (kamra, élelmiszer-tároló kisszoba), hisz az ismerősök mindig ellátnak minket cserébe egy kis kóstolóért a libavágásból. Szóval éljen a cserekereskedelem! Emellett csak vízre és az alapvető konyhai eszközökre volt szükségem. Amúgy a kakukkfűnek nagyon jellegzetes illata van, nekem a tipikus "mező illat" ugrott be. Nagyon szeretem!
Persze köptetőt számos recept alapján lehet csinálni, de én a legegyszerűbb, leggyorsabb változattal akartam próbálkozni. A következő recept alapján készítettem a köptetőt:

Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított kakukkfüvet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150-200 g mézet. Naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott.

És a végeredmény nagyanyám labori üvegcséjébe töltve (kevesebb, mint 2.5 dl):

Az íze olyan, mintha mézet nyelne az ember, de kicsit érezni a kakukkfüves utóízt is. Minden esetre kellemesebb, mint a gyógyszertári változat.

Levelek

Itt van az ősz itt van újra,
hova tegyem a rengeteg levelem?

Persze csak a mai poszt kedvéért módosítottam a jól ismert versen. Valószínűleg sokan már teljesen eltakarították a leveleket az udvarból, hisz a levelek eltakarítása nem csak esztétikai szempontból előnyös. Fontos a lehullott levelek eltávolítása azért is, mert bizonyos baktériumok, és kór okozó anyagok a leveleken is át tudnak telelni. Három
 lehetőségünk van. Égetünk, ami újabb tilos egyes helyeken, jó mélyen elássuk, vagy, ami a lehető legjobb megoldás, komposztálunk. Ez utóbbi megoldás a leghatékonyabb, de sajnos a diófa leveleit ez esetben nem használhatjuk fel. Ezt sajnálattal vettem tudomásul, hisz a kertünkben a legnagyobb fa dió, és kettő is van belőle. Na mindegy - gondoltam, a cseresznye, körte, meggy, szilva, és barackfák levelei még jók lesznek a komposztba.A levelekből 4-6 hónap alatt lesz komposzt, amely nyers, sötét és omlós. A leveles komposztot általában a szerves talaj módosítására és kondicionálására használják, nem pedig műtrágyaként mert alacsony a tápanyagtartalma. Azonban figyeljünk oda, hogy ez esetben föléjük kell hinteni valamilyen más réteget, lehetőleg nitrogénben gazdag anyagot. Ezek: trágya, élelmiszer maradékok, leveles anyagok pl: pázsit és zöld levelek (bár ezt nehezen szerzünk novemberben).

További információk a komposztálásról:  http://onellato.blogspot.com/2011/06/komposztalasrol-roviden.html

Könyvajánló II.

A napokban böngésztem az antik könyvek között az interneten, és számos nagyon hasznos kiadványra bukkantam, ezek közül pár darabra, azonnal le is csaptam, és már ma át is vehettem őket Veszprémben.
Ezek közül az első, amit azonnal kézbe vettem egy igen vékony kis könyvecske. Nem számít, ha nem túl tartalmas, pár száz forintot megért - gondoltam magamban. Amikor azonban fellapoztam, meglepetten láttam, hogy ez nem egy szakkönyv, hanem sokkal inkább egy szótár. Rá kellett jönnöm, hogy sokkal értékesebb darabot tartok a kezemben, mint az elsőnek tűnik.
Kaplonyi Károly: Mezőgazdasági kiskalauz című műve ez, melyet 1962-ben adtak ki. Bár elavultnak gondolhatnánk a majd' ötven éves kiadványt, el kell gondolkoznunk, hogy egy olyan ősi mesterség esetén, mint a mezőgazdaság, elavultságról szó sem lehet 50 év alatt. Ezt azért is állítom ilyen bátran, mivel az utóbbi 20 év kormánytól, és politikától függetlenül egyértelműen hanyatlást hozott ebben az iparágban, így aktuális és komolyan hasznos művekre már senki nem számíthat esetleg a hobbikertészkedés témakörét érintve.
A könyv a szerző elmondása szerint nem értelmező szótár, és nem is lexikon, valahol a kettő között határozhatnánk meg. Elsősorban egyszerűsége, tömörsége és lényegre törő megfogalmazásai teszik olyan nagyszerű kézikönyvé, amilyen. Ezt magam is megállapítottam, hiszen nem csak az egyszerű mezőgazdaság, de az állattenyésztés, állategészségügy, növénytermesztés, vadászat, erdészet, halászat szakszavai is megtalálhatóak benne. a megközelítőleg 3500 szócikkhez nem csak egyszerű magyarázat, de olykor használati, alkalmazási leírás is található. összefoglalva bárki számára hasznos lehet, aki a gazdálkodás valamely területén szeretne elmélyedni, és előfordulhat, hogy ismeretlen szavakkal is találkozik.
Író: Kaplonyi Károly
Cím: Mezőgazdasági kiskalauz
Alcím: A legfontosabb mezőgazdasági fogalmak és szakkifejezések magyaázata
Kiadó: Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1962.

További könyvajánlók előkészületben:
Kozma György (Szerk.): Házunk tája - aranybánya
Dr. Merényi Károly : Kiskerti tanácsadó
Pappné Dr. Tarányi Zita: Zöldségek termesztése a kiskertben
Pappné Dr. Tarányi Zita: Gyümölcsök termesztése a kiskertben

Walden könyvbeszámoló

Egy kedves barátom ajánlására vettem kézbe ezt a könyvet, mely két mű egyben. Az első a Walden, amiben az író leírja hogyan élt két éven keresztül az erdőben, elzárva a civilizációtól, a második egy rövidebb értekezés, „A polgári engedetlenség iránti kötelességről”.
A XIX. században megjelent műveket, néhányan talán elavultnak ítélhetik, de ahogy az a kiadó előszavában is benne van, nem véletlenül adták ki a gyakorlati gondolkodó e két művét újra, hisz talán ismét aktuális lehet sokak számára a „vissza a természetbe” filozófia, melyet talán először Rousseau vetett fel a felvilágosodás gondolkodói közül. Thoreau is az ő alapelveit és Emerson tanításait továbbgondolva jutott el addig, hogy ezt a világnézetet, ha csak két évre is, de a gyakorlatban is megvalósítsa.
A gazdaságról címmel olvashatjuk az első fejezetet, ami hatvan oldalon keresztül próbálja ráhangolni az olvasót a könyvre, elmagyarázza, miért választotta ezt az életmódot, és, hogy mégis hogy kezdett bele az egészbe. Főbb idézetek: „Írásom talán elsősorban szegény diákoknak szól.” „az emberek tévesen sorsnak értelmezett kényszer hatására azzal foglalkoznak, hogy olyan kincseket gyűjtsenek, amelyeket, megemészt a moly és a rozsda, és tolvajok, latrok martalékává leszen” „Ha megnézzük mik az élet igazi kellékei és nélkülözhetetlen szükségletei, úgy tetszik, mintha az ember szánt szándékkal választotta volna az élet legelterjedtebb módját, mert ezt jobban vélte bármi másnál. De nem: a legtöbben őszintén és szentül hiszik, hogy nincs választásuk.” „Cselekvés, gondolkodás semmilyen módozatát nem szabad vizsgálatlanul elfogadnunk, akármilyen ősi” (Kételkedem, tehát vagyok – világfelfogás is egyben) „Amiről az öregek azt állítják, hogy nem tudod megcsinálni, próbáld csak meg, és tapasztalni fogod, hogy igenis tudod.” Felsorolja a négy valós életszükségletet (élelem, hajlék, ruházat, tüzelő), majd a továbbiakban elmeséli, Ő hogyan jutott hozzá mindezekhez. Megismertet a frugális életmóddal, ami szerint az ember csak a saját maga által előállított, vagy levadászott élelmet eszik, de nem állít elő felesleget. Véleménye szerint egy filozófus nemzet nem követné el azt a hibát, hogy állatok munkáját felhasználja. Évi hat heti munkával kereste meg betevőjét. S a legfontosabb számomra ez a mondat az egész fejezetből: A kereskedés az átok bélyegét nyomja rá mindenre.
„Legyünk mi magunk is egészségesek, és egyszerűek, mint maga a természet, űzzük el a fejünket elborító felhőket, és szívjunk egy kis életet a pórusainkon által!”
A következő fejezetekben bővebb kifejtést kapunk életmódjáról.
„Azért mentem ki az erdőbe, mert nyíltan szemtől szembe akartam kerülni az élet alapvető tényeivel, s kitapasztalni, mit tanulhatok az élettől, nehogy majd halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem is éltem.”
„Napi három étkezés helyett érjük be eggyel, százféle fogás helyett öttel.”
„Ha az igazsággal foglalkozunk, halhatatlanok vagyunk.”
Ezek után, szinte a könyv végéig, kivéve a befejezést érzékletes természetleírások, és rövid történetek találhatók a Walden tó környékéről. Ezek talán nagy kontrasztban állnak az ezt megelőző mély filozófiai gondolatmenetekkel, de a kitartó olvasás, és a fantázia használata meghozza gyümölcsét.
A befejezésben ismét visszatér a filozófiai jelleghez, s azt is elmondja, miért tért vissza két év után újra a civilizációban, de ezt a nem szeretném elmondani, olvassátok el!
A polgári engedetlenség iránti kötelességről-ben a kor aktuálpolitikai kérdéseit vitatja meg. Első olvasásra, és hogyha az ember elkezdi úgy olvasni, mintha a mai korról szólna, csak a konkrét történelmi események nem stimmelnek, de kiváló tanulmány, mely meghatározhatta volna egy kor gondolkodását, és akkor most nem itt tartana a világ, mint most.

Téliesítés a fáknak

Talán még kicsit korán van így november elején az ilyesmihez, de furcsa kényszert éreztem a poszt megírására.
A gyümölcsfáink védelme nagyon fontos, hiszen rengeteg kártevő garázdálkodik a környéken, kezdve a legapróbb, ártalmatlannak tűnő bogaraktól a szabadon kószáló nyulakig. Továbbá érdemes a földdel is foglalkozni egy picit.
A fa kérgének apró repedéseiben megbúvó rovarok ellen legjobb védekezés a meszelés. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy régebben azért hagyták abba a meszelést, mert a vastag megrepedezett mészréteg alatt a rovarok éppen hogy megbújhattak, ezért fontos a vékony felhordás. Másik nagy előnye, hogy a meszeléstől a fa törzse nem lesz annyira sötét, így télen nem melegítik fel annyira a nap sugarai. Ez azért hátrányos, mert ha nappal felmelegszik, éjjel pedig újra fagy, akkor idővel fagyrepedések jelentkeznek, az pedig hosszútávon tönkreteszi a fát. Tehát fontos, hogy meszelés előtt tisztítsuk meg a törzset óvatosan egy drótkefével, majd a helyesen kikevert meszet* nagyon vékonyan hordjuk fel (nem baj, ha úgy látszik nem fed rendesen). Száradás után szépen kifehéredik még jobban.
Ez után megtehetjük az első lépéseket a nyulak rágcsálása elleni védelem felé. A lényeg, hogy a fa törzsét vegyük körbe valamilyen anyaggal, ami gátolja a hozzáférést. Ez leggyakrabban a közönséges tyúkháló szokott lenni, de akinek kedve és forrása van hozzá, kipróbálhatja a csőszerelők által használt polifoamot.
A fa körüli földet, attól függően, hogy fiatal, vagy idősebb, kétféleképpen kezelhetjük. Ha idősebb fáról van szó, nyugodtan meglazíthatjuk, megforgathatjuk a talajt a törzs körül, hogy a téli csapadékot jobban beigya a föld. Ez nem tehető meg a fiatal, idei ültetésű fáknál, hisz a gyökerük még nem tarthat olyan erősen. Itt fontos feladat a törzs köré emelni egy kis földkupacot, betakarva azzal azt.

Remélem ismét sokat tudtam segíteni, sok sikert a téliesítéshez!
* mész keverési receptek kicsit később

Vissza a természetbe!

Nagy meglepetés volt, mikor ma hallottam a tévében, hogy az egyik kereskedelmi csatorna magazinműsora felfigyelt az önellátó életmódra.
Talán a ma reklámozott adás okozhatta a kiugróan magas, majd' 500 fős látogatottságunkat is a mai napon (átlag 10 fő/nap).
A csatorna rövid összefoglaló cikke a témáról így hangzik:

"A nyugalom szigete, ahol megállt az idő

A hely, ahol nem szirénázik percenként mentőautó, ahol nincs közvilágítás, mégsem történik erőszak, és ahol nem pénzben mérik az értéket.

A hely, ahol érdemes nagyot beleszippantani a levegőbe, ahol minden a környezettudatosságról szól, ahol az állatok harmóniában élnek az emberrel, és ahol az ember összhangban él a természettel.

Manapság sokan elgondolkodnak azon, hogy életmódot váltsanak. Az ökofalu egy alternatíva lehet számukra, ahol a valódi a lóerő és a két kerék veszi át a szerepet, és persze gyalogosan is besétálhatunk az erdő közepén megbúvó nyugalom szigetére.

Mint egy hagyományos faluban, úgy élnek itt, de a környezetkímélés, az ökogazdálkodás, a bioszemlélet kerül előtérbe.

Nem kapkodnak, csak madárcsicsergést lehet hallani, és sok mosolygó arcot látni. Az ott élők szerint ez a szemlélet a jövő: egy életforma túl a rohanó világon."
Aki ennél többre is kíváncsi (és miért ne lenne), a teljes riportot itt nézheti meg:

Talán kicsit elnagyolt és felületes ez a riport, de szerintem erről az életmódról nem riportot, hanem filmet kéne forgatni. Mindenesetre ez is több a semminél, hogy legalább elgondolkodásra ösztönözze az embereket, persze csak azokat, akik képesek még gondolkodni, és tudják, milyen fontos, nekünk embereknek a természet maga!

Madáretetők

Novemberben a tél közeledtével el kell kezdenünk gondolni a nagy hidegekre. A téliesítés egyik fontos eleme a madáretetők kihelyezése lehet. Ezek az etetők gondoskodnak a gazdaságunk, vagy kertünk szempontjából hasznos madarak téli elemózsiájáról, a különlegesebb darabok kiváló díszei lehetnek kertünknek, továbbá ha szemfülesek vagyunk rendszeresen figyelhetünk meg madarakat a környékén egy-egy derűs téli napon is.
Manapság a boltban is vásárolhatunk kész madáretetőket, de aki kellemes időtöltésre vágyik, vagy csak pusztán személyesebbé kívánja tenni ezeket a tárgyakat, az magának is bátran elkészítheti a több célból hasznos madárlakot.
Ha a természetes fát választjuk alapanyagul, pusztán egy deszka és pár szerszám elég hozzá. Először is tervezzük el milyen madáretetőt szeretnénk, mekkorát, és milyen alakút. ez után a a deszkából kivágjuk a megfelelő méretű és alakú darabokat, és faragasztóval összeragasztjuk. Tervezésnél vegyük figyelembe a rendelkezésre álló faanyag mennyiségét, és azt, hogy csinálhatunk egy oldalról-, teljesen nyitott, vagy bejáratos verziót is. A bejárat egy madáretető esetén nem más, mint az egyik oldalra fúrt lyuk. Ennek méretét alaposan fontoljuk meg az etetni kívánt madarak testméretétől függően, hiszen, ha nem férnek be, hiába próbáltunk kedveskedni.
Ha ebbe is az újrahasznosítás nemes gondolatát szeretnénk belecsempészni, akkor választhatjuk a sokkal egyszerűbb műanyag flakonos megoldást, amikor egy lyukat vágunk a flakonra, és felfüggesztjük a fára.
Az etetők elhelyezésénél legyünk figyelemmel arra, hogy szélvédettek legyenek és a macskák ne érhessék el.
Továbbá fontos a rendszeres utánpótlás is!

Kellemes barkácsolást!