Menü

Téli madáretetés

Visszavonhatatlanul beköszöntött a csontig hatoló fagy és repkednek kint a mínuszok. Közeleg a karácsony és mi mással sem foglalkozunk, csak azzal, hogy minél tökéletesebb legyen az ünnep.
Azonban ne csak embertársainkra gondoljunk, hanem az éhes madarakra is, amik nyáron serényen irtották virágainkról a levéltetveket és hernyókat, reggelente pedig megörvendeztettek minket énekükkel. Most van itt az ideje, hogy köszönetet mondjunk nekik, és megajándékozzuk őket finom falatokkal, mert nagy szükségük van rá ilyenkor. Mellesleg nem utolsó látvány a karácsonyi díszbe öltöztetett lakás ablakából a tarka madársereget nézni, nem? Számomra így tökéletes a karácsony.

És hogy mit, hogyan, miért? Az alábbi linkeket megnyitva megtudhatod. Összeszedtem egy csokorra valót, hogy böngészhess kedvedre. Van itt madáretető-készítés (akár egy flakonból is), madáreleség-készítés, szakértői tanácsok és még egy kis dizájn is.




Disznóvágás (+képek)

Bizony elérkezett a disznóvágás időszaka és így sor került a mi egyik malacunkra is. Már egy héttel előtte alaposan kigondoltunk mindent, hogy mit akarunk csinálni, kik jönnek, ki mit csinálni és stb., hogy ne érjen minket meglepetés. A profi böllér természetesen hajnalba jött és a lehető leghumánusabban bökte le a disznót. Először kábító szeget lőtt a koponyájába, amitől egyből beállt az agyhalál. Ezután jött a szúrás. Végtagonként egy ember szükséges, hogy rendesen lefogjanak egy erősebb disznót, míg ki nem vérzik. Nálunk plusz egy valaki kellett, aki felvette a vért a véres hurkához  Ez után jött a pörzsölés kicsit modern módon, gázégővel.

 Miután mindent eltüntettünk a legapróbb zugokból is, asztalra görgettük a disznót, és kezdődhetett a szétszedés. Ennek a sorrendje családonként változhat, most azt írom le, mi hogyan csináltuk. Fej, lábak, karaj, oldalas, szalonna, gerinc és végül a belsőség leválasztása után maradt a háj. Bár ez bonyolultabb folyamat, úgyhogy ha disznóvágásra adjuk a fejünket, legyen velünk valaki, aki érti a dolgát, mert jó pár dologra figyelni kell, főleg a belsőségekkel kapcsolatban, nehogy megsértsük a beleket.
Miután minden "alkatrészt" leválasztottunk a belsőségek pedig már főttek az abáló lében, nekiállhattunk a feldolgozásnak. Levescsont, oldalas darabolás, körmök, csülkök, sonkák levágása, nyesedékek bedarálása stb. Ezek mind attól függenek, hogy mit hogyan akarunk csinálni. Mi a csülköket, a szalonnákat és a behálózott sonkákat besóztuk, mert füstölve lesznek. A megfelelő módon bekevertük a tölteléket a véresés mája hurkának valamint a kolbásznak is. A betöltés után az előbbieket kicsit meg is kellett mártani a forróvizes üstben.
reggel hattól este hétig tartott a munka a takarítással együtt. Jövőhét szombaton pedig ismételjük a másik disznóval. Addig is a húsok állnak a sós lében, a többi hús pedig már elfoglalta helyét a fagyasztóban.

Bővebb információ: Disznóvágás után

Hogyan NE vágjunk disznót:

Nem csak szakszerűtlen, de egyszerűen nevetséges is ez a 12 perces szakbarbárkodás:

Birsalma mánia!!!

Birsalma
 A minap elhatároztuk, hogy a kert végében álló magányos birsalmafa gyümölcsét idén nem hagyjuk rohadtan a földre hullani, akárkié is legyen. Így egy-két vödörrel megpakolva már csak azt kellett kitalálni, hogy mi legyen belőle.

Első receptünk a birsalmakompót, melyhez a kiszemelt gyümölcsöket megtisztítjuk, meghámozzuk, kimagozzuk és a hibás részektől megszabadítjuk. Ezután összeszeljük és egy edényben felöntjük vízzel, hogy éppen ellepje ízlés szerint teszünk bele cukrot, szegfűszeget és egész fahéjat. Felforraljuk, majd puhára főzzük. Ekkor ha még savanyúnak tűnik, cukrozzuk.
Kimosott, tiszta és jól záródó üvegekbe töltsük.
A megmaradt lé kiváló szörp, kellemes őszi üdítőital készülhet belőle.

A kompót és a levéből megmaradt "szörp".


A félkész lekvár
Ha még mindig maradt alma és úgy érezzük, hogy tetszik a dolog, főzzünk lekvárt!
A főzetet turmixoljuk össze, majd mérjük le. A súlyára számítva kb. 60% cukor tűnik a legjobbnak, de ez ízlés kérdése. Belekeverjük, és már be is tölthetjük.
Nálunk a tavalyról megmaradt bicskelekvárral összekeverésre kerül egy kis része, ebbe csak 40% cukrot tettünk. Azonban ez csak egy kísérletezés, nem bevett szokás. Csak az próbáljon lekvárokat keverni (főleg külön évjáratokból), aki nem fél az esetleges eredménytől.

forrás: szepzold.hu
Talán a legjobb dolog, ami a birsalmából készíthető, a birsalmasajt. Ez egy lekvárszerű dolog, azonban a pektin anyagtól egészen érdekes formában tudjuk fogyasztani. A pektin neve ismerős lehet a bolti műanyag gyümölcsízekből (E440), azonban nem kell megijedni, az Önellátó Blog nem fogja meghazudtolni önmagát azzal, hogy vegyszereket használunk. Ez az anyag ugyanis fellelhető a birsalma héjában és magházában. A dolgunk csak annyi, hogy azokkal együtt főzzük meg az alapot, majd mintha lekvár lenne, de nem üvegekbe, hanem formákba töltjük. A sűrű lötyi a pektintől kocsonyás lesz, és nagyon finom, de ezt még nem tudhatjuk meg, ugyanis kihűlés után (kb. egy éjszaka) még egy hétig hűvösebb helyen kell tartani.
Ez a legnehezebb, ott áll a birsalmasajt és te nem ehetsz belőle...

Gyömbérsör!!!

A gyömbérsör "alkoholmentes" ital. Egy bő hét alatt lehet elkészíteni.

Hozzávalók:
1,5 dkg szárított sörélesztő
4,5 dl meleg víz,
2+1 teáskanál őrölt gyömbér,
75 dkg + 1 teáskanálnyi cukor,
3 l hideg + 1,2 liter meleg víz,
2 citrom leve.

Elkészítés: 
Tegyünk egy kancsóba 1,5 dkg szárított sörélesztőt, 4,5 dl meleg vizet, 2 teáskanál őrölt gyömbért, 2 teáskanál cukrot. Keverjük össze, és lefedve tegyük meleg helyre. Hagyjuk állni egy napon át. Ez követően 6 napon át minden nap tegyünk bele 1 teáskanálnyi őrölt gyömbért és 1 teáskanálnyi cukrot. A hetedik nap után szűrjük le. Egy nagy tálban 1,2 liter meleg vízben oldjunk fel 75 dkg cukrot, adjuk hozzá 2 citrom levét,az elkészített gyömbéres folyadékot és 3 l hideg vizet. Keverjük össze, töltsük üvegekbe, zárjuk le, és legalább 2 napig hagyjuk érni. A kész gyömbérsör hideg helyen tárolva egy hétig áll el.

Almabor!!!

Hozzávalók:
1 kg alma
1 kg cukor
5 liter víz

Elkészítés:

Az almát megmossuk, a sérült részeket kivágjuk, majd lereszeljük vagy ledaráljuk.

A cukrot feloldjuk a vízben, majd a reszelt almával együtt beleöntjük egy nagy üvegbe vagy lábasba. Az üveget vagy lábast lazán letakarjuk, szobahőmérsékleten 10 napig érleljük, majd tiszta szitán átszűrjük.

A szűrt levet 3-4 hétig tovább érleljük, amíg teljesen le nem tisztul. Ezután le kell fejteni, üvegekbe tölteni és ledugaszolni.

A már lezárt üvegeket 20 percre helyezzük 60-70 fokos vízfürdőbe csírátlanítás végett.

Megjegyzés:

Az így elkészített almabor legalább 2 évig eltartható.

Bogyóreceptek


Itt az ideje  spájzolásnak! Az erdő tele van gyűjtenivaló bogyókkal, bár a kökény és csipkebogyó várhat még egy kicsit, hadd csípje meg őket a dér!
De addig is itt van egy-két recept, amihez sokféle vadon termő bogyót vagy gyümölcsöt felhasználhatunk.

Gyümölcspép vadgyümölcsökből

A gyümölcsöt puhára főzzük egy edényben annyi vízzel, hogy épp ellepje. Ezután a masszát szűrőn átpasszírozzuk, és ízlés szerint édesítjük cukorral vagy mézzel, vagy lekvárt készítünk belőle.

Csipkebogyópép:

Mossuk meg a csipkebogyókat, vágjuk le a terméskocsányokat és a vacokmaradványokat, majd hosszában vágjuk félbe őket. Kaparjuk ki az apró aszmagterméseket („magokat”) és a szőrképleteket. A gyümölcshúst tegyük egy edénybe, és öntsünk rá annyi vizet, hogy épp ellepje. Egy éjszakán át lefedve hagyjuk állni. Másnap főzzük puhára és töltsük megtisztított, forró vízzel átöblített befőttesüvegekbe.

Galagonya-alma gyümölcsíz
Hozzávalók:
300 g galagonyabogyó
300 g alma
víz
méz

Elkészítés:
Válogassuk ki a galagonyabogyókat, mossuk meg, majd csepegtessük le őket. Mossuk meg az almát és hámozzuk meg, vágjuk ki a magházat, majd vágjuk fel apró kockákra. A galagonyát és az almát tegyük egy edénybe, öntsünk rá annyi vizet, hogy épp ellepje, és főzzük puhára. A megfőtt gyümölcsmasszát szűrőn passzírozzuk át, majd édesítsük mézzel.
Hirtelen sült húsokhoz, vadhúsokhoz, frissen sült gofrihoz  vagy burgonyapuffancsoz kínáljuk.
Ízlés szerint fűszerezhetjük őrölt fahéjjal vagy vaníliával.

Forrás: Gertrud Scherf: Vadon termő zöldségek és gyümölcsök. Mérték Kiadó. 16-117. oldal.

Zöldellő városok

Hundertwasser-ház, Bécs


Mióta az ember ember, mindig igyekszik szebbé-jobbá tenni környezetét, biztonságos, ugyanakkor praktikus és szép otthont teremteni magának. 
Mióta a kisvárosból a fővárosba költöztem, rájöttem, hogy ez nem mindig olyan egyszerű. A buszon utazva nézem a komor házak pergő vakolatait, a koszos, túlzsúfolt utakat és látom az emberek szemében az örömöt, ha a parkban sétálhatnak kutyájukkal, futhatnak vagy kávézgathatnak, újságot olvasva.
Az ember eredendően vágyik vissza  a zöldbe. Nem hiába van annyi kertépítéssel, erkélycsinosítással, növényismertetővel megspékelt tv-műsor. Igény van rá. Ki ne érezné jobban magát, ha a környezete és lakóhelye virágoktól színes, fűszernövényektől illatos, kis kerti tótól csillogó lenne?A nagyvárosban sokszor nincs lehetőség telek, kert, erkély birtoklására, de persze vannak kivételek.
Gondoljunk csak a budapesti Wekerle-telepre, ahol a múlt század elején, szecessziós stílusban épült "lakótelep" lakásaihoz járt a kert, hogy a munkások, akik vidékről költöztek ide, otthonosan érezhessék magukat a nagyvárosban is. A West End Bevásárlóközpont tetőkertje pedig gondolom ismerős mindenkinek.
Chicago, Tokio és sok metropolisz felhőkarcolóinak teteje is egyre zöldül. (a National Geographic 2009. júliusi számában erről külön cikk is található.)

Hundertwasser-ház, Bécs
A bécsi Hundertwasser-ház is szép példaként szolgál: a ház falai közül fák törnek elő, az erkélyek burjánzanak és az egész házat átjárja az energia. A híres építész mindig is úgy gondolta, ha a házunk számára elveszünk egy területet a természettől, adjuk vissza azt legalább úgy, hogy a tetőt zölddé tesszük. Épületei ezért hatnak úgy, mintha falakkal tagolt kertek lennének, legyen az irodaépület vagy óvoda.
Ez a fajta környezettudatosság és „vissza a természetbe” gondolkodásmód nem újkeletű, de meg kell említeni, hogy a zöldtető és a tetőket nem csak szép, hasznos is.
Jól tudták ezt az izlandiak is, akik régen tudatosan építették úgy házaikat, hogy a tetőt gyep-vagy tőzegtéglákkal fedték be. A szigetelés ezzel megoldódott, ami a fáktól mentes, „csupafű”, szeles tengerparton igencsak előny.
A zöldtető és a tetőkert építészet ma már külön szakma. A tudás és a technika a régi, de az alapanyagok modernek: számos szigetelőanyag közül választhatunk. A tetőre ültethető növények választéka pedig nagyobb, mint hinnénk. A szakirodalom is folyamatosan bővül. Én a Cser Kiadó gondozásában megjelent Zöldtetők címűből puskáztam, melyet Gernot Minke írt.
Tegyük hát zölddé, amit lehet! Úgy szebb, nem igaz?

Források:
Harry Rand: Hundertwasser. Vince Kiadó, 2005
Gernot Minke: Zöldtetők. Cser Kiadó, Bp., 2009.
National Geographic, 2009. júliusi szám, Tetőkertek c. cikk
Fotók: 
Hundertwasser-ház, Bécs. 2009. szeptember.
Zöldtetős házak a skógari skanzenben. Skógar, Izland, 2011. október. 



Zöldtetős házak a skógari skanzenben, Izlandon.



Mérd le az "ökolábnyomod"!

Sziasztok!

Ezen a linken egy olyan programot érhettek el, mely a háztartásvezetés adataiból kiszámolja, hogy mekkora az ökológiai lábnyomotok. Érdemes megcsinálni, hiszen elgondolkodtató eredmény születhet.

http://tavoktatas.kovet.hu/okolabnyom.html

Hamarosan!!!


Gyógygazok

Jön az ősz, itt van a nyakunkon. Sárgulnak a levelek, a fákon, bokrokon díszlő fénylő piros és fekete bogyók pedig azt jelzik, hogy a méhek áldásos tevékenysége, a beporzás ismét sikeres volt. Beérnek a gyümölcsök, a rétek pedig kezdenek magukhoz térni a hosszú, forró nyári időszak utáni párás hajnalokon.
El is töprengtem, hogy miért is vásárlunk még a boltban lekvárt, dzsemet, gyógyteát, ha mindez most karnyújtásnyira van, az orrunk előtt. Érik a bodza, a som, a madárberkenye. A kökény már kék, de még nem csípte meg a dér, a csipkebogyószüret is még várat magára. 
A kertek is burjánzanak, a virágok magokat hoznak, a gaz pedig mindig új erőre kap. De gondoltuk volna, hogy az útmenti gazok legjava mind gyógynövény? Tűzzel-vassal irtjuk a csalánt, a pitypangot, az útifüvet, pedig mind-mind a hasznunkra válhat, ha tudjuk, miként.
Kezembe vettem egy korábban vásárolt könyvem, amit hasznos útmutatóként most bátran ajánlok: Gertrud Scherftől a Vadon termő zöldségek és gyümölcsöket.
A könyvben részletes leírást kapunk a növényekről, felhasználásukról és az író még receptekkel is szolgál. Megtudhatjuk, hogyan készítsünk vadsalátát, zöldfűszeres vajat, kökénylevet, teákat, fűszerolajakat és kandírozott virágokat. A színes fotók segítenek a fajmeghatározásban, de nekem kedvet is adnak mindig valami újdonság kipróbálásához.
Ilyenkor, ősz elején mindig szívesen lapozgatom és rájövök, milyen gazdag éléskamra lehet egy erdő, egy kis rét vagy a kertünk egy kicsi szeglete. Merítsünk hát belőle bátran! Szedjünk csalánt, cickafarkot, mályvát magunk, ahelyett, hogy több száz forintot kiadnánk érte csak azért, mert csinos tasakban jól néz ki. Főzzünk a bogyókból dzsemet, lekvárt ízlésünk szerint. Sok idő, de megtérül, hiszen fillérekből kapunk finom, vitamindús, színezékmentes élelmiszereket. 
Van azonban, amire figyelni kell: csak azt szedjük le, amit ismerünk és ügyeljünk arra, hogy ne legyen a növény szennyezett.
Jó gyűjtögetést és spájzolást mindenkinek!

Tisztítószer házilag

"Én két év alatt legalább 30 000-et spóroltam ezzel: Foszfátmentes, olcsó, környezetbarát (az alapanyag, a csomagolás, a szállítás és a környezetre gyakorolt utóhatás tekintetében is), szépre mosó, antiallergén mosógél (felmosáshoz, mosáshoz, univerzális tisztítók helyett, mosogatáshoz):

Hozzávalók: 4, 5 evőkanál (olcsó) szappanreszelék, 250 ml mosószóda, 2,5 liter víz.

Elkészítése: Veszünk egy nag


yobb lábast és beletesszük a 2 liter forró vizet és a reszelt szappant, oldódásig keverjük a tűzhelyen. Majd mehet bele lassan szórva a mosószóda, amit szintén addig keverünk, amíg teljesen feloldódik. (fehérítéshez fél deci bóraxot rakhatunk bele) Forraljuk, majd hagyjuk hűlni, és amikor már nem meleg, felkeverjük habverővel, majd tölcsérrel átöntjük flakonba vagy üvegbe, ha sűrű kicsit higíthatjuk. A mosószer másnapra gélesedik és akár külön is válhat a két összetevő. Minden mosás előtt alaposan rázzuk fel és tökéletes állaga lesz. Egy mosáshoz 125 ml-t öntsünk a dobba vagy az adagolóba (5 kg ruhához). (Fekécs Edit receptje)http://www.zoldhaz.info/

30 000 Ft spórolás: nem veszek domestost, általános tisztítókat, mosogató tablettát, vízlágyítót, mosóport, mosogatószert, öblítőt, kézmosót, felmosószert. Nem tudom még mennyi vackot vásároltam össze."


Az idézett szöveg és a kép a Zöldház.info Facebook oldaláról való.

Forrás:
http://www.facebook.com/pages/Z%C3%B6ldh%C3%A1z/104761989612258

Nyári szünet és meglepi

Lassan elérünk augusztus végére, és így az előre nem bejelentett, de vélhetően érzékelhető nyári szünet végére is, amit a blogunk tartott. Ez után az egy hónapos pihenő után nemsokára egy nagy meglepetésünk lesz az olvasóink számára. Mivel nemsokára elérjük a 100. bejegyzést a szerkesztőség két különös ötlettel is elő állt.
1. Egy önellátó társasjáték, mely kicsit közel áll a Monopolyhoz, mégis farm légkört kap és izgalmas közösségi elfoglaltságot nyújthat.
2. Elkezdünk tervezni és megszervezni egy újságot, mely a tervek szerint évszakonként jelenne meg, hogy kézzel fogható formában is megőrizze a blog tartalmát.

Természetesen mindkettőből, amint kész lesz a honlapon található megfelelő helyen lehet rendelni.

Továbbá szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy szerkesztőtársakat keresünk, akik jelentkezhetnek az alábbi e-mail címen: varszegimartin@gmail.com

Üdv.: Martin

XII. Ökovásár Veszprémben


2012. augusztus 25. - Veszprém, Színházkert





9.00 CSALOGATÓ NYITOGATÓ muzsikával és tánccal

9.30 NARANCSIK JANCSI 8 és 1/4 éves mesemondó műsora

10.00 VÁSÁRBEMUTATÓ népi játékokkal

11.30 TOMBOL-A-HELYI tombolahúzás a kiállítók portékáiból

13.00 JÁRD KI LÁBAM, JÁRD KI MOST!

13.30 KERTI PRAKTIKÁK előadások

Fenntartható kiskert - Gusztos Sándor
Az élelmiszerbiztonságról napjainkban - Dr Bardócz Zsuzsa
Házi befőzés tartósítószer-mentesen - Kiss Renáta, Csalán Egyesület
Mitől jó a bio és miért a helyi? - Ware Borbála, Közép-dunántúli Biokultúra Egyesület
Növénytársításokkal a növényvédelemért veteményeskertünkben - Takács Ferenc
Hagyományos növényeink a kertben - Földi Mihály, Ökológiai és Mezőgazdasági Kutató Intézet

15.30 KÓKA ROZI mesemondó

17.00 TOBOL-A-HELYI tombolahúzás a kiállítók portékáiból

A plakát:


Ősi magyar gyógymódok

Ahogy olvasóink tapasztalhatják blogunk az önellátás témakörét meglehetősen tágan kezeli. Olvasni lehet itt mindenről, amit saját magunknak elő tudunk állítani, vagy be tudunk szerezni, sőt olyan technikákról is, melyeket már rég elfeledtünk, de őseink egykoron ismerték és alkalmazták.

Az alábbi rövid (43 oldal) olvasmány olyan ősi módszerekkel foglalkozik, melyek a betegségek megelőzésére, gyógyítására voltak alkalmasak, s a modern orvoslás alapjainak is nevezhetőek.

http://www.a-gyal.hu/viztisztito/jegyzetek/osi_gyogymod.pdf

Jó olvasgatást!

Alapvető dolgok házilag

Cukorgyár a konyhában

1945. február 24.

Nincs gyufa, nincs cukor, nincsenek orvosszerek! Országszerte halljuk a panaszt, se szeri, se száma azoknak az elsőrendű fontosságú cikkeknek, amelyekben hiány mutatkozik. Ezért különös érdeklődéssel olvastuk Szolnoki Imre kis füzetét, amelyben útmutatást találunk arra, hogy miképpen lehet egyes közszükségleti cikkeket házilag előállítani. Reméljük, ezzel a pár sorral hozzásegítjük olvasóinkat, hogy a legégetőbb hiányokat háztartásuk keretén belül pótolják.

Nincs gyufa!

A gyufaínség valóban egyike a legrégibb keletű hiányoknak, és néhol teljesen megbénítja a háztartás vezetését. Otthon azonban a gyufa könnyen pótolható, ha felújítjuk azacél-kova-tapló hármasát modern kiadásban. Az acél megmarad, kovakő helyett bármilyen más kemény ásvány vagy kőzet használható, sőt vas is megteszi. A tapló helyettesei: használt filmszalagcsíkok, fotófilm, celluloid, amit a fogkefe nyeléről kapartunk le. Az ilyen gyúlékony anyagok könnyen lobbannak lángra, és nem kell hozzá különösebb ügyesség vagy gyakorlat, máris nincs a házban gyufahiány.

Nincs elem!

A zseblámpát kukoricacsutkával pótolhatjuk, ha izzásba hozzuk. Már az izzást fokozó anyagokkal való átitatás nélkül is elég erős és tartós fényt ad a csutkaparázs ahhoz, hogy akadályokat átlépjünk, lépcsőt, fordulót észrevegyünk. Ha elaludni készül a parázs, mozgassuk a csutkát. Egyébként a járás is izzásban tartja a vörös fényt lövellő kúpot. Ha a kukoricacsutkát pléhdoboz fedeléből készült „fényszóróba ” helyezzük, jelentősen fokozzuk a légáramlást és a fényerősséget.

Az orvosszerek pótlása

Orvosi szenet (Eucarbon) a pirítás közben elszenesedett és porrá tört kenyérhéj pótolja. Előállítható más égetett vagy pörkölt lisztes anyagokból is.

Szódabikarbónát helyettesíti a konyhasó ugyanannyi liszttel vagy keményítővel összekeverve.

Dr. Katona József említi útleírásában, hogy a Dunántúl egy falujában a skorbut elkerülésére meszes italt fogyaszt a lakosság. Ez persze nem azt akarja mondani, hogy a paprikavitamin helyettesítésére „meszet együnk”, hanem eredetét onnan veszi, hogy a vitaminhiány és a mészhiány tünetei – az általános gyöngeség, vérzékenység – hasonlatosak. Ezek a tünetek gyakran teljesen elmaradnak a meszes ital hatása folytán.

Nincs cukor!

Háztartásunk központ[i] problémája a cukorhiány. Minden a cukor körül forog. A cukor valuta lett. Cukorért mindent lehet kapni, de cukrot – sehol...

A cukor pótlására házilag előállítható az úgynevezett “szaladós ” – vagy ahogy Jókai nevezi „Aranyember ” című regényében: „Felséges” mézédes csíramálé.

Elkészítésének módja: Egy kilónyi konkolytól megtisztított és egy éjszakán át áztatott gabonát (búzát) terítsünk szét tisztára súrolt deszkán két ujjnyi vastagságban. Terítsük le az egészet durva szövésű vászonkendővel, és tartsuk nedvesen. Az időjáráshoz mérten 4-8 nap múlva a levélcsírák mint a pázsit fűszálai jelentkeznek. Ha ezek a csírák az 1-2 centiméter hosszúságot elérték, akkor az egész csíratömeget fa- vagy porcelánmozsárban szétzúzzuk, és 2 liter vízben 10 percig áztatjuk. A vízben áztatott csíratömeg levét porcelántálba öntjük, és ebbe szűrjük át szitán a leöntésnél visszamaradt csíratömeg nedvét.

Az áztatás és szűrés után nyert körülbelül kétliternyi kivonatot 11/2–2 kiló búzaliszttel keverjük, és csomómentesen eldolgozzuk.

A kapott híg, önthető tésztát tűzálló agyagedényben vagy jól kizsírozott lábasban sütőbe tesszük. A híg tészta forr, mint a gyümölcsíz készítés közben. Körülbelül egyórai sütés után a csíramálé tetején barna-piros bőr képződik, amelyet lehűtve fogyaszthatunk.

Ez a Jókai által említett mézédes csíramálé. A földművelésügyi minisztérium elemeztetése szerint 20–22% cukrot, azonkívül B1-, B- és E-vitamint is tartalmaz. A magyar nép ősi édesítőszere volt évszázadokon keresztül ez az egészséges, természetes cukorpótló.

Ennyit mond Szolnoki Imre kis füzete. Tessék elővenni az acélt, kovát, taplót, begyújtani a tűzhelyt, s a kukoricalámpa fényénél megindulhat a cukorgyártás. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az illatos és édes csíramaláta fogyasztása után senkinek sem lesz szüksége pótszénre vagy pótszódabikarbónára.

(Közli: Népszava, 1945. február 24. 4. o.)

Befőttesüveg címketervező

Ha nem csak a befőttet, hanem a címkéjét is magad akarod elkészíteni:

http://mindmegette.hu/frameset/index.html?x

Sárgabaracklekvár


Eljött a baracklekvár-főzés ideje!
Tekintve, hogy potyognak a barackok, és nem akarjuk, hogy a földön rohadjanak szét, vagy hogy a legyek többet egyenek belőlük, mint mi, cselekedni kell!

Leráztuk az egy darab fáról a barackokat, és egy egészen nagy üstöt meg tudtunk tölteni.

Természetesen néhányat megtartottunk hogy lehessen csemegézni is:

A lekvárfőzés fő koordinátora nagyanyám volt, így én csak másodkézből tudok mesélni.
A barackokat tésztaszűrőben forraltuk egy kis ideig, majd meghámoztuk és kimagoztuk. Ezután megbecsültük a súlyát és kilónként 60 dkg cukrot tettünk hozzá (mivel több éretlen szem is volt még benne kellett ennyi). Azonban ez tegnap este volt, amikor már nem volt idő nekiállni a főzésnek.
Ma reggel 3 órán keresztül főtt a lekvár, mire az előre alaposan kimosott üvegekbe került. Azokra rácsavartuk a tetőt, pár pillanatra fejjel lefelé lettek fordítva, hogy a forró lekvár mindent fertőtlenítsen le, majd vastag plédek és takaró alá kerültek, ahol még pár napot pihenhetnek. Mi tartósítószert nem teszünk bele, de igény szerint azt is lehet. A lekvárok, amiket főzünk így is elállnak egy évig (már ha addig meg nem esszük őket).
Süteményekbe, kenyérre kenve, vagy gofrihoz dióval kiváló édesség.

Házi kenyér


Hozzávalók:
1 kg liszt
2,5 dkg életsző
só ízlés szerint
csipet cukor (az élesztőhöz)
6-7 dl víz
2 evőkanál étolaj
Rama margarin a forma kikenéséhez

Elkészítés:

A lisztet, az olajat, a cukrot és a sót egy tálba teszem. Az élesztőt csak belemorzsolom, majd forró vizet engedek egy edénybe, általában ez a mennyiség felveszi a 7 dl-t, de a liszttől is függ, hogy mennyire szívja fel azonnal. A vizet lassan adagolva összegyúrom a tésztát. Miután mindent összekevertem, kb. 10 percig dagasztom, aztán lefedem az edényt, és meleg helyen kelesztem, kb. fél óra alatt szépen megkel.

Keleszés után újra meggyúrom kicsit, kikenem a kenyérsütő formát margarinnal, belisztezem, és a sütőbe helyezem. Nem melegítem elő a sütőt, gázsütőt használok hozzá, és amíg bemelegszik a sütő teljesen, addig is kel tovább a tésztám. Begyújtástól kezdve kb. 25-30 perc alatt sül meg a kenyér. Tetejét esetleg érdemes vízzel kenegetni sütés közben, bár én nem szoktam.

Aranybarna szín eléréséig érdemes sütni. Kihűlés után szabadon fogyasztható.
Megjegyzés:

Minden nap sütöm ezt a fajta kenyeret, teljes sikert aratva a család körében. Alaptésztaként is használom. 10 dkg-os darabokra osztom a kész tésztát, és vagy sima zsemlét sütök belőle, vagy kilapítva megtöltöm, pl. virslivel, felvágottal, húsraguval, mikor mihez van kedvünk. Az elkészült kis péksüteményeket a gyerekek szeretik tízóraira vinni az iskolába. Rendkívül gazdaságos, és nagyon finom kenyér, ilyet biztos, hogy sehol nem kapni. És még csak sütőgép sem kell hozzá! A kezedet pedig ne sajnáld, nem fog megfájdulni a dagasztástól!

A cikk nem saját írás, úgyszintén a kép sem!
forrás: mindmegette.hu

Elfelejtett festőnövényeink


Számos növény szolgált jó festékalapanyagként elődeink számára. A megfelelő időben történő gyűjtés, a tárolás és a felhasználás módja rengeteg tudást igényelt. Ez az ismeret mára nagyrészt elveszett, legfeljebb egy-egy növény neve árulkodik hajdani értékéről.

A december a karácsonyi készülődés jegyében telik. Ma már számos olyan bolt van, ahol a saját kezűleg készített ajándékokhoz szükséges alapanyagokat beszerezhetjük: csak a festékek külön sarkot foglalnak el. Miközben a bőség zavarával küzdünk, felmerül bennünk a kérdés, vajon mit tettek elődeink kétszáz évvel ezelőtt, ha festeni akartak? November végén a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Kemendi Ágnes kézműves mester ennek a kérdésnek a rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket.

Meglepő volt a felismerés, hogy olyan közönséges útszéli növények, mint a bodza, a fagyal, vagy az inváziós fajként ismert, szinte kiirthatatlan kanadai aranyvessző milyen színcsodákra képes.

A legtökéletesebb festőnövények felismeréséhez sok-sok nemzedék tapasztalatára volt szükség. Egy jó festőnövény alapvető tulajdonsága, hogy könnyen kinyerhető belőle a festékanyag, és festés után az anyag sokáig megőrzi a színét anélkül, hogy fény vagy nedvesség hatására kifakulna.

Ám nem volt elég csak azt tudni, hogy az adott növény alkalmas-e festékanyag kivonására, az is rengeteg tapasztalatot, hozzáértést igényelt, hogy mikor kell például begyűjteni, hogyan kell tárolni a felhasználásig, valamint lehet-e kertben is termeszteni. A 19. század közepén megjelent szintetikus festékek térhódításával fokozatosan kiszorultak a természetes alapanyagból készült festékek.


A növényi festékek használatát korban megelőzték az ásványok porításából készített festékek, - amelyeket már az ősember is használt a barlangfestményekhez -, később a textilfestéshez növényi alapú festékeket kezdtek használni. Sok növény népi neve ma is őrzi festő múltját, íme csak néhány árulkodó név: festőbuzér, festő pipitér, festő rezeda, festőrekettye, báránypirosító, kékfonál festéke.

A néprajzkutatók a Kárpát-medencében elsősorban Erdélyben találtak még az 1970-80-as években olyan idős embereket, akik még birtokában voltak ennek a tudásnak, bár többnyire már ők maguk sem használták.

Sok festőnövény ma már védett

A növénnyel történő textilfestés többlépcsős művelet, és nem kevés türelmet és kreativitást igényel. A növényi alapú festékek legfőbb előnye, hogy rengeteg árnyalatot állíthatunk elő belőlük, igaz, hátrányuk is pont ebben rejlik, hiszen nagyon nehéz pontosan ugyanazt a színt kétszer előállítani.

Aki manapság szeretné kipróbálni a növényi alapú festékkészítést, számos akadályba ütközik. Egyrészt a hétköznapi tudástárunkból szinte teljes mértékben hiányzik az ehhez szükséges ismeret, és sajnos szakirodalomban se nagyon válogathatunk. A témát a nagyközönségnek bemutató legfrissebb, A festőnövények című kiadvány, még 1989-ben jelent meg a már említett Kemendi Ágnes tollából. A könyv a szerző saját – elsősorban Erdélyben végzett - terepi gyűjtőmunkája alapján készült. Sajnos a könyv már antikváriumokban is ritkaságnak számít, ezért érdemes könyvtári példánnyal próbálkozni.

A másik akadályt a festőnövények beszerzése jelenti, ugyanis ma már nagyon sok festőnövény védett, vagy fokozottan védett, így a természetből történő gyűjtésük tilos. „Amennyiben szerencsénk van, és lehetőségünk nyílik nem védett festőnövény gyűjtésére, akkor sem árt az óvatosság” – hívja fel a figyelmet Kemendi Ágnes. „Ne essünk neki a bokroknak, fáknak, ne kopaszítsuk le azokat teljesen, hagyjunk az utánunk érkezőknek és nem utolsó sorban a madaraknak. Hiszen számos festésre alkalmas termés létfontosságú téli tápláléka a madarainknak.”

A „cserszömörce sárgától” a „csülleng kékig”

Lássunk néhány példát, milyen növényeket is használtak elődeink. Az ősszel virágzó jóféle sáfránynak (Crocus sativus) már az ókori népek körében is valóságos kultusza volt gyógyító hatása és szép festékanyaga miatt. Ezt a sáfrányfajt bibéjéért termesztették, ebből nyerték ki a gyönyörű sárga színű festéket. Erről a tulajdonságáról kapta a nevét is, a sáfrány szó ugyanis az arab sahafran, zafran (sárga) szóból származik. Európába a középkorban, a keresztes háborúk és a mórok révén került, a 12. századtól már termesztették. A sáfrányból kinyert festék nagyon drága volt, mert a növény termesztése és a festékanyag kinyerése munkaigényes foglalatosság.

A jóféle sáfránynál szaporább volt a trópusi Afrikából származó, Európában is termesztett sáfrányos szeklice vagy pórsáfrány (Carthamus tinctorius L.), amely szintén népszerű volt gyógyhatása miatt is. Ebből a növényből nyerték az ún. szaflórsárga és a szaflórvörös színt, a gyógyszer- és élelmiszeriparban ma is használják festékanyagként.

A természet a legtöbb alapanyagot a sárga szín kinyerésére kínálja. Ilyen festéket nyerhetünk az ősszel vörös „szakállas” virágairól könnyen felismerhető cserjéből, a cserszömörcéből. Ennek levelét és kérgét a festeni kívánt anyag előkészítésére, a festék rögzítésére, de bőrcserzésre is használták magas csersavtartalma miatt. A leveléből nyert sárga festékanyag miatt magyar sárgafának is nevezték.

A természetvédők körében nem örvend nagy népszerűségnek a kanadai aranyvessző, hiszen igen agresszív, gyorsan terjeszkedő inváziós faj. Viszont kevesen tudják róla, hogy jó festőnövény: zöldessárga festéket nyerhetünk belőle.

A piros színről talán sokaknak eszébe jut a szikeseinket borító apró, kékeslila báránypirosító. Nem véletlen az elnevezés: a festőnövényt valaha a juhok megjelölésére használták. Ma már védett, így gyűjtése nem szóba se jöhet.

A török hódoltság idején került hazánkba egy kis-ázsiai faj, a festőbuzér (Rubia tinctorum L.).Előszeretettel termesztették, hiszen gyökeréből gyönyörű vörös színű festéket lehetett kinyerni. Korabeli írások említik, hogy a 20. század elején még a Gellért-hegyen is sok volt belőle.

Nehéz kétszer ugyanazt a színt előállítani (Fotó: Ujházy Noémi)
„Szép kék szín előállítása viszont nehéz növényi alapanyagokból” – magyarázza Kemendi Ágnes. Ezért is örvendett nagy népszerűségnek a festő csülleng (Isatis tinctoria), amelyet kékfonál festékének, – később európai indigónak -, is neveztek, ugyanis levele a kékfestők kedvelt alapanyaga volt. A növényt elsősorban Franciaországban és Türingiában termesztették nagy mennyiségben, de a 17. századtól a jobb minőségű indiai indigó kiszorította a piacról, bár mindvégig olcsóbb volt, mint távol-keleti társa.

A kék, a bíbor vagy a lila különböző átmeneteit hozhatjuk létre az áfonyából, a fagyalból vagy a bodza terméséből.

A zöld szín kinyerésére alkalmas többek között a diófa levele vagy a bürök. Barna vagy vöröses barna színt kaphatunk a vadgesztenyéből, az égerfa „tobozából”, a dió termésburkából, vagy a vadalma, vadkörte kérgéből is.

Nincs pontos recept

A festés számos előkészületet igényel. Ahhoz, hogy tartós és erős színt kapjunk, ún. rögzítőszereket kell használnunk. Erre a célra a hagyományos népi festészet leginkább a timsót, a rézgálicot és a vasgálicot használta. Előnyük, hogy segítségükkel új színeket, árnyalatokat is nyerhetünk. A rézgálic barna vagy vörös árnyalatot ad az anyagnak. A vasgálicot régen a posztókészítők alkalmazták, ettől lett fekete a kalap és a kabát.

A legkönnyebben az állati eredetű anyagból készült textíliák, mint a gyapjú vagy a selyem festhetők. A cellulóz tartalmú növényi szálakból készült anyagok (kender, len, pamut) viszont hosszabb előkészítést és kezelést igényelnek.

Amennyiben megtörtént az anyag előkészítése kezdődhet a festés, amelyhez viszont nincs pontos recept. A végeredmény nagymértékben függ magától a festőnövénytől (a gyűjtés időpontjától, a növény tárolásától), a festeni kívánt anyagtól, a rögzítő anyagtól, a főzési időtől és nem utolsó sorban a készítő kreativitásától.

Forrás: National Geographic Online

Diópálinka házilag

A cikk időlegessége abban rejlik, hogy zöld dió kell a recept elkészítéséhez.
Ötliteres befőttesüveg aljára július 20-tól augusztus 20-ig szedhető zöld diót helyezzünk (a korábbiból 25 a későbbiből 20 félbevágott szemet). Kb. 3,5 liter pálinka fér az üvegbe: literenként ízlés szerint 20-25 dkg kristálycukrot a dióra szórunk, egy evőkanál szegfűszeget, két evőkanál ánizsmagot (ha van négy öt darab csillagánizst), 3 dl fekete kávét, 2-3 rúd vaníliát (vagy ugyanennyi csomag vaníliás cukrot) hozzáadunk, majd felöntjük bármilyen olcsó pálinkával (a törköly és barack pálinka kivételével bármilyen pálinka megfelel).
Kistányérral lefedjük. Két hétig napon, és legalább még két hétig konyhában, kamrában érleljük. Leszűrjük, majd üvegekbe töltjük.

Kutak (tudnivalók)

A minap arról beszélgettünk, hogy kéne egy kút az udvarba, hogy az ilyen kánikulákban ne szökjön az egekbe a vezetékes víz fogyasztásunk az állatok itatása és az öntözés miatt.
Ezen felbuzdulva gyorsan nekivágtam az internetnek, hogy utánanézzek a dolognak és találtam is pár linket a kutakról:


Itt sokféle kútról, azok készítéséről van leírás és ábra:
http://fenntarthato.hu/epites/leirasok/epulet/vizgazdalkodas/vizellatas/kuttipusok-rajzokkal


Itt kifejezetten a vert kút van a középpontban:

Itt pedig a jogi feltételeket olvashatod:

Cseresznyebefőtt


Hozzávalók:
  • 1 kg cseresznye
  • 1/2 l víz
  • 30 dkg cukor
  • 1 vaníliarúd
  • 1/2 citrom frissen facsart leve
  • Elkészítés:
A cseresznyét megmosom, kimagozom, a félbevágott vaníliával, a vízzel, cukorral felforralom, majd 10 percig főzöm. A vanília magjait belekaparom, belefacsarom a citromlevet, még egyszer felforralom és sterilizált üvegekbe töltöm, fejjel lefelé, dunsztban hagyom kihülni.

A receptet deepspace, blogunk olvasója ajánlotta.

Aszalókészítésről házilag

Eljött a nyár és elkezdtek megérni a gyümölcsök is, melyek finom ízét legszívesebben nem csak nyáron, hanem télen is élveznénk. Azonban természetes úton nem terem decemberben alma, vagy szilva, így marad a tartósítás. Bár az igazán nagy nyári gyümölcsszüretekre még várni kell egy kicsit, de nem árthat előre felkészülni.
A befőzésről egy másik cikkben lesz szó, azonban itt most az aszalással foglalkozunk bővebben.
Rengeteg technikával és módszerrel ismerkedtem meg, mikor a téma után kutakodtam, azonban legátfogóbbnak és legalaposabbak egy kiadványt találtam, ami nagy segítségemre lehet.
Ez az Aszalás hagyományos módon és napkollektor segítségével című kiadvány, melyet az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány 1997-ben hozott létre.
Nem csak elmond minden hasznos információt az aszalásról, hanem házi készítésű aszalóhoz való utasításokat és teljesen méretarányos tervrajzokat is tartalmaz, ahogy azt a képek is mutatják:





ELŐSZÓ

Furcsa népség vagyunk mi emberek.
Ősidők óta próbálunk újabb és újabb módszerekkel élelmet tartósítani, hogy a szűkebb
napokat biztonsággal átvészelhessük, de ahogy több és több energiát tudunk kikényszeríteni
környezetünktől, hálátlanul hagyjuk a feledésbe merülni elődeink bölcsességét, tudását, elfeledve
hogy évmilliárdok lassú fejlődéséből kialakult tapasztalat vagyunk mi magunk is, s elfeledve, hogy
csak sérülékeny környezetünkhöz alkalmazkodva, a jelen múltban gyökerező törvényeit tiszteletben
tartva van esélyünk a megmaradásra.
Az ember által megismert egyik legrégebbi tartósítási módszer, az aszalás, ma méltatlanul
háttérbe szorult a fagyasztógépek, hűtőgépek, mikrohullámú sütők, a konzervek, egyéb
tartósítószerek ezerféle hegye melett. Pedig az aszalás teljesértékű, garantáltan tartósítószermentes
eljárásaival változatosan és tartalmasan egyészíthetnénk ki étrendünket.
Az aszalás a kezdeti időkben szinte teljesen a napfény segítségével ment végbe, s csak
később alkották meg a tüzeléses aszalókat. Ezek az aszalók bár nem voltak környezetbarát
berendezések, mégis sokkal kisebb környezetpusztítást jelentettek mint az őket felváltó
energiazabáló masinák, hiszen ma a világ nagyrészén az energia előlállítása egyet jelent a
környezetpusztítással, a globális problémákkal. Megvan azonban a lehetőségünk arra, hogy a mai
nap technikáját a múlt tapasztalataival ötvözve, a napkolletorok segítségével közvetlenül a nap
energiáját hasznosítva, tartósítsuk élelmiszereink, gyógyszeralapanyagaink egy részét.
E kiadványunkban be szeretnénk mutatni, ha csak érintőlegesen is, az aszalás hagyományos
eljárásait és részletesebben megismertetni az olvasót a világ mai tudományos eredményeit és a
hagyományos eszközöket ötvöző, egyszerű, otthon is elkészíthető gépezetével, a napkollektoros
gyümölcsaszalóval és használatával.
Kiadványunkat abban a reményben készítettük, hogy kézzelfogható, megvalósítható választási lehetőségeket kínál olyan emberek számára akik felelősségel gondolnak arra környezetre amelyben élniök kell, s amelyben utánuk gyermekeik is szeretnének élni.

A teljes dokumentum (28 oldal) PDF formátumban elérhető az alábbi linken!

INGYEN LETÖLTÉS: http://www.ecolinst.hu/letoltok/kiadvanyok/aszalas.pdf

Öko-ötletek házunknak


Ökoházak és öko-ötletek
Nem kétséges, mennyire meghatározza életvitelünket, közérzetünket, a környezethez való viszonyunkat és persze költségeinket is az a lakás vagy ház, amelyben élünk. Az utóbbi időben egyre többet hallani olyan építészeti megoldásokról és kiegészítőkről, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy energiatakarékosabban, a környezetünket kevésbé szennyezve és egészségesebb körülmények között élhessünk.
Az ökoház fogalma új, de amit takar, az régi, csupán eddig nem volt szükség a megkülönböztető jelentésre. Mondhatjuk, hogy régen az emberek szinte kizárólag ökoházakban éltek. Az alapanyagot a közvetlen környezetükből szerezték be, az építkezéshez élőmunkát használtak, és alkalmazkodtak a helyi éghajlati viszonyokhoz. Az összhang az ipari forradalom során bomlott meg, amikor lehetőség nyílt messziről hozni az alapanyagokat, és megjelentek a súlyos környezetszennyezéssel előállított építőanyagok. Ma már nem is tudjuk, honnan erednek a ház alkotóelemei, amelyben lakunk, és mi az ára mindennapi kényelmünknek. Pedig érezhetnénk magunkat kellemesen, sőt még kellemesebben egy olyan házban is, amely sokkal környezetkímélőbb módon épült és működik.
Ökoházak, melyekről senki sem tudta, hogy azok
A föld, agyag, kő, fa, nád, fű kezdetek óta alapanyagként szolgálnak az emberek építkezéseihez. Magyarország területén a vályogtégla és a döngölt földfal volt a legelterjedtebb házalapanyag, fafödémmel és nád- vagy zsúptetővel kiegészítve. A körös-körül kinyúló tető nemcsak a nyári meleg és a tűző nap ellen nyújtott védelmet, hanem védte a nedvességre érzékeny falat az esővel szemben. A vastag vályogfalak kiváló hőtároló képessége egyenletes hőmérsékletet biztosított, jó hőszigetelésük pedig lehetővé tette, hogy kevés tüzelővel jól befűthető legyen az épület. A kemencék a ház körül előforduló hulladékokkal fűthetők voltak, rendszerint két helyiséget melegítettek, s alkalmasak voltak sütésre, főzésre, vízmelegítésre is.
A helyiségek csupán akkorák voltak, mint amekkorára valóban szükség volt, így nagyon takarékosan bántak mind a meleggel, mind az építőanyaggal. A vályogházak építéséhez gyakorlatilag nem volt szükség pénzre, sem messziről szállított alapanyagokra, viszont annál több élőmunkát igényeltek. Rendszerint kalákában építették őket, és mindenki tudta, ki kinek mennyi élőmunkával tartozik.
Korunk ökoházai

Ma már megkülönböztető jelzőt használunk azokra a házakra, amelyek az átlagosnál energiatakarékosabbak és környezetkímélőbbek. Nagyon sokféle ökoház létezik. Vannak, amelyek a modern kor kényelméhez szokott ember minden igényét kielégítik, és különféle technikai eszközökkel teszik lehetővé, hogy mégse szennyeződjön úgy a környezet, ne legyenek igénybe véve úgy az energiaforrások — különös tekintettel a nem megújuló energiaforrásokra —, mint a hagyományos házak esetében. Vannak olyanok is, amelyek a tulajdonos szerény anyagi lehetőségei miatt nem tartalmazzák a legújabb technikai vívmányokat, esetleg nem is ökoháznak épültek eredetileg, de kis méretük és ötletgazdagságuk miatt — — és természetesen a tulajdonosuk életmódja következtében — rendkívül energiatakarékosak és környezetkímélők.
Mint ahogy a fogyasztási cikkekre általánosan jellemző, az ökoházak is akkor igazán környezetkímélők, ha már az alapanyagok gyártása során is kevés energiára van szükség, és ekkor sem szennyeződik lényegesen a környezet. Szintén követelmény, hogy az élettartam lejárta után az alkotórészek lebomoljanak a természetben, vagy újrahasznosíthatók legyenek. Ezért az ökoépítészetben különösen szívesen alkalmazzák a földet, vályogot, fát, ellenben vasbetont, műanyagot és hasonlókat csak ott használnak, ahol ezt elkerülhetetlennek látják.
Napházak, dombházak és társaik
Az ökoházak jól alkalmazkodnak a helyi természeti viszonyokhoz, az időjárási körülményekhez. Természetes, hogy különböző éghajlatú területeken különféle ökoházak épülnek. Szeles, hűvös helyeken például nagyon fontos a jó szigetelés. Ilyen helyeken a dombházak a leginkább népszerűek. A mérsékelt, viszonylag egyenletes éghajlatú területeken lehetőség van arra, hogy a ház jobban megnyíljon: hőcsapdaként szolgáló nagy üvegfelületek jellemzik. A túlzottan meleg hőmérsékletű területeken megint fokozott hőszigetelésre van szükség.
A tájolás szintén nagyon fontos. Északról, illetve a meghatározó szélirány felől zártak az épületek, az ablakok főleg dél felé nyílnak. A napház esetében üvegházat építenek a déli oldalon, ami hőcsapdaként szolgál. A beérkező napsugárzás valamiféle jó hőfelvevő képességű anyagot ér — például kavicsot —, ahonnan aztán beljebb vezetik a lakás többi részébe, fűtés vagy melegvíz-előállítás céljára.
Magyarországon már léteznek napházak, mint például a Szász János tervezte pécsi napház, vagy Kuba Gellért és Koppány Imre napházai.
Magyarországon a nagy hőmérséklet-ingadozás indokolttá teszi a vastag, jó hőszigetelésű és jó hőtároló képességű falakat. Nem véletlen, hogy a hagyományos építőanyagok közül a vályog és a döngölt földfal a legáltalánosabb. A hőszigetelést és az egyenletesebb mikroklímát szintén segíti a növénytakaró. Ez lehet a falakra felfutó borostyán vagy vadszőlő, és lehet gyeptakaró a ház dombszerűen kialakított külső felületén.
"Biorganikus" építészet
A dombházak továbbfejlesztéseképpen alakította ki Hegedűs Zsolt sajátságos építészeti stílusát, amelyet biorganikus építészetnek nevezett el. Ebben a stílusban épült fel Lőrinciben az Ifjúsági Telep épület-együttese, a gyűrűfűi közösségi ház és több más épület. Stabilizált földtéglából épülnek meg a boltozatos szerkezetű falak, majd egy vékony beton- és fólia rétegre vastagon földet hordanak — a nagy terhelés a boltozatos-kupolás szerkezet miatt nem jelent problémát —, s gyepet telepítenek. Ezek a házak pompásan beleolvadnak a természetes környezetbe, s kiváló hőszigeteléssel rendelkeznek. A másik alkalmazott tetőszerkezetük a nád- vagy zsúptető, ahol nincs szükség külön faszerkezetre, hanem a nád- vagy zsúpfedél közvetlenül a földtéglaboltozatra kerül.
Egyes házak oldalán vagy tetején megjelenik a télikert, amely nemcsak a dísznövények nevelésére vagy zöldségtermesztésre alkalmas, hanem a napházaknál leírt módon hozzájárulhat a ház fűtéséhez és melegvíz-ellátásához.
Fűtésre kombinált változatot javasolnak, ahol a lakótérben fa vagy biobrikett tüzelésű központi kemence van, a többi helyiségben pedig gáz- vagy villamos fűtésű radiátorok. Egy olyan, takarékosabb és ökologikusabb megoldás is létetik, ahol a központi kemencében van egy víztáska, amelyből a meleg víz egy csőrendszeren keresztül eljut az épület távolabbi részeibe, így a kemence az egész épületet fűti.
Vannak elképzelések még gazdaságosabb fűtési rendszer kialakítására is, ahol a ház központjában lenne az egyetlen kályha, s a szobák cikkes elrendezésben vennék körül. A kályha az összes helyiséget melegítené, biztosítaná a melegvíz- ellátást, s a teteje az emeleten elhelyezett konyhában főzőfelületként működne. Ehhez persze szükség lenne ahhoz, hogy lazítani tudjunk szokásos lakáselrendezési beidegződéseinken.
A "biorganikus" jelző utal rá, hogy a házak tervezésekor nemcsak ökológiai szempontokat vesznek figyelembe, hanem a természetközeliséget is. Kerülik a műanyagok, a fölösleges vezetékek, a különféle vegyi anyagok használatát, s a terek belső kialakításában, sőt, a javasolt bútorozásban a fáé és egyéb természetes anyagoké a főszerep.
Az autonóm ház
A Naturexpón nagy sikert aratott a nulla rezsijű ház, amely különféle alternatív energiaforrásokkal és környezetkímélő berendezésekkel nem csupán a külső energiaforrások igénybevételét teszi elkerülhetővé, hanem a ház szennyvíz- és hulladéktermelését is a lehető legkisebbre csökkenti. Jó hír, hogy Magyarországon is mind beszerezhető, ami egy ilyen házhoz szükséges.
Az autonóm ház alternatív berendezései öt csoportba sorolhatók:
— fűtési rendszer (a melegvíz-előállítást és a főzési lehetőséget is beleértve),
— villamosenergia-ellátás,
— vízellátás és szennyvízkezelés,
— hulladékgazdálkodás,
— természetes anyagok használata.
A fűtés részbeni alternatív forrásokból való kinyeréséhez a napkollektorokat ajánlják leginkább. A kollektor nyomásálló réz csőkígyóból és réz abszorberlemezekből áll, szelektív bevonattal. A bevonat a beeső napsugárzás 85%-át elnyeli, így —15oC-os külső hőmérséklet esetén is 60-65 fokos vízhőmérséklet érhető el. A rendszerhez tartozik kiegészítő fűtés is, amely a leghidegebb téli napokban is pótolja a napsütést.
Az villamosenergia-ellátást szélmotorral vagy napelemekkel lehet alternatív módon megoldani. Sajnos, a napelem még csak kevesek számára megfizethető, de reméljük, ez hamarosan változni fog. Energiatakarékos fogyasztók használatával körülbelül egy 1 kW-os szélmotor és 15-20 négyzetméter napelem fedezi egy háztartás energiaigényét.
Az autonóm ház vízháztartása több tekintetben eltér a szokásostól. A mosógéphez például nem ivóvizet továbbít, hanem ciszternákban összegyűjtött esővizet, ami a lágysága miatt kimondottan előnyös a mosáshoz. A víztakarékos vécéhez, amely alkalmanként mindössze 3 liter vízzel öblít, szintén esővizet, vagy pedig a használt mosóvizet használják. A szennyvíz a ház mellett lévő nádgyökérzónás tisztítóba jut. Ez nem más, mint egy szigetelt teknőben lévő, mesterségesen létrehozott nádas. A gyökereknél aktív baktériumok és mikroszkopikus gombák serege bontja le a szennyvizet. Így külön energiaigény nélkül jutunk a szennyvízből, ha nem is ivóvíz-tisztaságú, de mindenesetre öntözésre alkalmas vízhez.
A vízöblítéses vécénél jobban ajánlják a komposztáló toalettet, amely a fekáliából és a konyhai hulladékból komposztot készít.
A hulladékkezelésre a szelektív gyűjtést ajánlják. Különválaszthatjuk az értékes komposzt-nyersanyagot, az újrahasznosítható — s ha minden kötél szakad, jól éghető — papírt, s minden mást, ami még valamiképpen használható. Tudatos vásárlási szokások mellett ezek után alig marad hulladék.

Néhány ötlet, melyek megvalósításával sokat tehetünk az ügy érdekében:
esővízgyűjtő hordó
esőcsatornába épített vízszűrő
ciszterna kútvíz utántöltővel és házi vízellátó rendszerrel
fúrt kút szivattyúval
esővízzel működő mosógép, melegvíz-ellátás napkollektorral
vízkarékos WC esővel vagy használt mosóvízzel
mosóvíztároló padlástérben
szélmotor (12V egyenáram)
napelem (12V egyenáram)
kompakt fénycső és szivattyúk 12V-ról
mosogató
szelektív hulladékgyűjtő edények és hulladékprés
komposztáló toalett
inverter 12V egyenáram átalakítására 220V váltóáramra
oda-vissza számláló villanyóra az áramfelesleg eladásához
víztakarékos csaptelepek
faelgázosító fűtőkazán szolárfűtés rásegítéséhez
szolárhőtároló puffertartály fűtéshez és melegvíz készítéséhez
falfűtés
napkollektor
napcsapda (üvegház)
oldómedence
nádgyökérszűrős szennyvíztisztító
12V-os hűtőgép
természetes építőanyagok (vályog, zsindely, parafa, linóleum, favédő szerek stb.)
fatüzelésű tűzhely
biobrikett tüzelésű kandalló
komposztaprító és kerti komposztáló